„A szív egyes részeinek elsütése sokkal jobb eredményt ad a pitvar fibrillációban szenvedőknél, mint a gyógyszeres kezelések. Ez a szívritmuszavar több mint két millió amerikait érint.” – állítják a kutatók.

A katéteres ablációnak nevezett eljárás a betegség korai szakaszábana leghatékonyabb. „E a kezelés sokkal jobb, mint a gyógyszeres terápiák.” – mondta el Dr. David Wilber, a Chicagoi Egyetem munkatársa.

10 millióan szenvednek a betegségtől

Wilber olyan pácienseket vizsgált meg, akik a betegség korai szakaszában vannak. A szabálytalan szívritmus a szív felső kis kamráiból ered, ez agyvérzéshez és szívelégtelenséghez is vezethet. A pitvarfibrilláció tünetei közé tartozik a szívdobogás, a szédülés, a mellkasi fájdalom, a fáradtság, a légszomj és az ájulás is.

„Világszerte 10 millió ember szenved a betegségtől, ebből kevesebb, mint 80 ezret kezelnek katéteres ablációval.” – állítja a Johnson&Johnson, az ablációs eszközök gyártója, akik támogatták a kutatást. Az orvosok megállapították, hogy a szívizom egy része okozza a kiszámíthatatlan elektromos jeleket.

Az eljárás során egy vékony csövet helyeznek az erekbe, általában a felső lábszáron vagy a nyakon keresztül, melyet aztán keresztülhúznak a testen, amíg el nem jutnak a szívhez. Amikor az eszköz eléri a rendellenes ritmusokat okozó területet, a készülék rádiófrekvenciás energiát bocsájt ki, hogy elpusztítsa a szöveteket.

A kutatások eredményei

A kutatás során 167 beteget vizsgáltak, akik között gyógyszerrel kezelt és katéteres ablációs páciensek is voltak. Tünetmentes volt az ablációs eljárást követő egy évben a betegek 66 százaléka. A gyógyszeres kezelésnél ez az arány csak 16 százalék volt, ráadásul az ablációs pácienseknél nincsenek olyan tünetek, mint a szívinfarktus vagy az agyvérzés.

Az eredmények annyira meggyőzőek voltak, hogy a kísérleteket a szokásosnál korábban leállították.„A vizsgálat legfontosabb következménye az volt, hogy jó eredményeket kaptunk a katéteres ablációról, különösen a korai beavatkozások alkalmával. Néha az emberek hajlamosak várni a pitvarfibrillációra, ebben az esetben azonban már visszafordíthatatlan a folyamat” – mondta el Dr. Wilber egy telefonos interjú során.

Jóváhagyta az Amerikai Gyógyszer– és Élelmiszerügyi Hivatal az ablációs készülékek forgalmazását a múlt évben, különös tekintettel a pitvarfibrillációs kezelésekre. A Johnson&Johnson nyert, így ők alkalmazhatják a módszert az Egyesült Államokban.

Számos más vállalat, például a St. Jude Medical, a Boston Scientifice, valamint Medtronic, más típusú ablációs eszközöket gyárt, amelyekkel szívritmus problémákat lehet kezelni.

„Sokan kérik a Hivatal jóváhagyását az ilyen eszközök forgalmazására.” – mondta el Wilber, majd hozzátette, „bár a J&J által készített eszköz az egyetlen, amely használatban van, azt hiszem, ez az eredmény más katétereket előállítását is lehetővé teszi majd.”

Tweet This Post

A Northwestern Egyetem Feinberg Orvosi Karának kutatói új gyógymódot találtak a reumatoid artritisz megállítására és a károsodás visszafordítására. Egy mesterséges molekulát fejlesztettek, mely képes gátolni a betegséget okozó  hiperaktív immunsejteket.

A molekula, melyet már egereken is teszteltek, az immunrendszer sejtjeinek öngyilkosságát okozza.

„Az új módszer az egerek 75%-ában gátolta a betegség kifejlődést” – számolt be Harris Perlman, egyetemi docens, az Arthritis & Rheumatism című folyóirat februári számában megjelenő tanulmány vezető szerzője. – „Ráadásul toxicitást egyáltalán nem tapasztaltunk.”

Az egészséges immunsejtek a vírusok és baktériumok elleni támadást követően elpusztulnak, azonban reumatoid artritiszben az immunrendszer makrofág nevezetű elemei tovább élnek: szaporodnak a vérben, megtelepednek az izületekben, behatolnak a porcokba és a csontokba. Jelenleg a betegségre nem létezik hatásos, nem toxikus gyógymód.

Perlman felfedezte, hogy a reumatoid artritiszben az immunsejtekben alacsony az öngyilkossági parancsot kiadó Bim molekula szintje. Perlman ennek ellensúlyozására egy BH3 nevezetű szintetikus molekulát fejlesztett, mely egerekben bekerült a makrofágokba, és a kóros működésű sejtek öngyilkosságát okozta. Ráadásul a kezelés lehetővé tette elkezdődött betegség esetén a csont regenerációját is.

Perlman szerint a következő lépés a nanotechnológia lesz, mely egy pontosabb módszer lehet a gyógyszerfejlesztésben.

Tweet This Post

A skizofrénia megjelenését nem könnyű előre jelezni. Habár az emberi génállomány 14 génjével is összefüggésbe hozták, a családi anamnézisben előzőleg előfordult skizofréniás betegség önmagában kevés ahhoz, hogy valakinél kialakul-e ez a tudatzavar. A betegségnek jelentős környezeti tényezői is vannak.

Ina Weiner, a Tel Avivi Egyetem pszichológiai tanszékének professzora szerint a korai felnőttkorban megjelenő fejlődési rendellenességet kiválthatja méhen belüli fertőzés is. De más fejlődési rendellenességektől eltérően (pl. autizmus) a tünetek kifejlődéséig sok év telik el.“A skizofrénia gyógyszeres kezelési lehetőségei nem kielégítőek, ezért az orvosok és kutatók – köztük én is – már irányba indultunk el.” – mondta Weiner professzor. „Az elmúlt évek nagy kérdése, hogy megelőzhető-e a skizofrénia.”

A kezelés forradalmasítása

A Biological Psychiatry című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány során Weiner professzor és munkatársai: Dr. Yael Piontkewitz és Dr. Yaniv Assaf biológiai kulcsokat kerestek, melyek segíthetnek nyomon követni a betegség kialakulását még a tünetek megjelenése előtt. „Ha a skizofrénia megjelenésével előrehaladó agyi változások mennek végbe, lehetséges, hogy ezeket a változásokat meg lehet előzni korai beavatkozással.” – mondta. „Ez forradalmasítaná a zavar kezelését. Azon gondolkodtunk, hogy felhasználhatók-e az idegi képalkotó technikák a laboratóriumi állatok korai agyi változásainak felmérésére. Ha igen, akkor ezek a változások, és az őket kísérő skizofrénia-jellegű tünetek korai felismerés esetén megelőzhetők-e?”

Kétség felett

Weiner professzor és csapata vemhes patkányoknak olyan vírusutánzatot adtak be, mely tudvalevőleg skizofrénia-szerű viselkedési zavart okoz az utódokban. Az eljárás szimulálja a terhesség alatti fertőzést, ami a skizofrénia egyik jól ismert kockázati tényezője.

Weiner professzor kimutatta, hogy a patkányutódok születéskor és serdüléskor normálisak voltak. Fiatal felnőttként azonban – az emberekhez hasonlóan – skizofrénia-szerű tüneteket mutattak. Az agyi képalkotó vizsgálat és a viselkedés megfigyelésével Weiner professzor felfedezte, hogy a „skizofréniás” patkányoknál az oldalsó agykamrák és a hippokampusz abnormálisan fejlődik ki. A veszélyeztetett példányokat risperidone-nal és clozapine-nal kezelte, a skizofrénia kezelésében elterjedt két hatóanyaggal. A kezelést követően a vizsgálat kimutatta, hogy az oldalsó agykamrák és a hippocampus normális méreteket ért el.

“Az orvosok gyanították, hogy ezeket a gyógyszereket megelőzésre is lehet használni, de ez a kísérlet mutatta be először, hogy a kezeléssel helyreállítható az agyi fejlődés rendellenessége.” – mondta Weiner professzor. Elmondása szerint a gyógyszerek úgy hatnak a legjobban, ha a serdülőkorban kezdik adagolni, a teljes kifejlettség elérése előtt.

Manapság az antipszichotikumokat csak akkor írják fel, ha a tünetek már megjelentek. Weiner professzor szerint egy nem-invazív előrejelzési módszerrel (az agy bizonyos változásainak fejlődési görbéjével) és az alacsony dózisú gyógyszeres kezeléssel a veszélyeztetett populáció esetében megelőzhető lehet a skizofrénia.

Tweet This Post

„Megnövelik az esélyét a progresszív vesebetegség és veseelégtelenség kialakulásának a csendes agyi infarktus (SCI) jelei a kettes típusú cukorbetegek esetében.” – olvasható a Journal of the American Society Nephrologyban.

„Ha a csendes agyi infarktus végbemegy az agyban, azt is jelenheti, hogy kár keletkezik a vesében is. A jelek azonosítása azonban csökkenti a vesebetegségek kialakulásának kockázatát.”– állítja Takashi Uzu, a japán Shiga Orvosi Egyetem munkatársa.

A vizsgálat során 608, kettes típusú cukorbetegségben szenvedő pácienst vizsgáltak meg. Kezdetben nem tapasztalták senkinél az agyvérzés, vese – vagy szívbetegség tüneteit. A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) során azonban kiderült, hogy 177 betegnél, vagyis a kísérletben résztvevők 29 százalékánál volt tapasztalható az SCI. Az agy finom felületein található károsodást az agyi erek rendellenessége okozza, de ezek sokszor nem elegendőek ahhoz, hogy kiváltsák az agyvérzés tüneteit.

Kiderült a hosszú távú nyomon követés során, hogy a diabéteszes betegnél nagyobb az esély a veseelégtelenség kialakulására. A csendes agyi infarktusos betegeknek 2,5-ször nagyobb a kockázata a halálozásra, illetve arra, hogy a vesebetegség végső stádiumába kerülnek, a vesefunkció csökkenésének esélye pedig ötször magasabb.

Újabb vizsgálatokra van szükség, hogy értékeljék a cukor– és vesebetegség összefüggéseit. „A microalbuminuria, vagyis a kis mennyiségű albumin fehérje a vizeletben a legfontosabb jele a vesebetegség diagnosztizálásának. Azonban a vesefunkció csökken kimutatható microalbuminuria nélkül is a kettes típusú cukorbetegek esetében.” – mondta el Uzu.

„Nagyobb valószínűséggel alakul ki súlyos vesebetegség, függetlenül a microalbuminuriától, azoknál a diabéteszes betegeknél, akiknél észlelhető agyi károsodás az MRI vizsgálatok során.” – mutattak rá a vizsgálatok.

„A SCI és a microalbuminuria kiértékelése hasznos lehet a vesebetegség kockázatának megállapításánál.” Volt némi veszély a betegek kiválasztásánál. Bár a legtöbb beteg esetében kisebb területen volt megfigyelhető az agykárosodás, a vizsgálatok nem zárják ki a nagyobb területű károsodást sem. „Ezért nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb véredények is befolyásolhatják a vesebetegség kockázatát a pácienseinknél.” – tette hozzá Uzu.

Tweet This Post

A sebészek most már háromdimenziós, pontos képekkel gyakorolhatják a laparoszkópiás („kulcslyuk”) műtéteket – ezzel csökken a műtét kockázata és tanácsokat is kaphatnak a tapasztaltabbaktól.

Luc Solier, a belgiumi Emésztőszervi Daganatok Kutatóintézetének professzora és munkatársai az Odysseus-program keretein belül olyan rendszereket fejlesztettek ki, amelyek CT vagy MR képekből a páciens májának pontos háromdimenziós képét állítják össze, a daganatokkal és más kóros elváltozásokkal együtt. A képek külső helyszínre is továbbíthatók, így adott a konzultáció lehetősége akár közvetlenül a műtét előtt is. A műtét szimulációját a sebészek képzésében is felhasználhatják.

Az orvosi képalkotó eljárások nagyban hozzájárultak a diagnózis és a terápia fejlődéséhez, azonban a kétdimenziós képeket nehezebb értelmezni és a távoli konzultációt sem teszik lehetővé. A májsebészet ma is egy 1957-ben leírt módszer szerint történik. „A háromdimenziós modellek alapján azonban kiderült, hogy a páciensek közel 50 százalékában a máj nem felel meg a tankönyvi képnek” – magyarázta a professzor.

A szimulátorok és konzultációs rendszerek hitelesítésük és engedélyezésük után lehetővé teszik majd, hogy ne távolítsanak el több májszövetet a szükségesnél, megnövelve a páciens túlélési esélyeit.

Tweet This Post

Ezúton szeretnék minden kedves olvasómnak Békés, Boldog Karácsonyt kívánni!

Tweet This Post

Nem egy sportoló számára kérdéses, hogy szabad-e a hidegben futni, és nem okoz-e az egészségünkben károsodást. Tudósok szerint azonban mínusz tizenöt fokig nem árt a jeges időben sportolni.

Sok futó kételkedik a téli kinti sportolás hasznában, és azon gondolkodik, nem kellene-e inkább felfüggeszteni a futást a hidegben.

A hideg nem ok arra, hogy abbahagyjuk a tréningezést. Épp ellenkezőleg, állítják az Unis Dortmund und Münster tudósai, akik 50 sportoló teljesítményére voltak kíváncsiak, mínusz fokok közben. A vizsgálat során a résztvevőknek rövid ideig mínusz 120 fokot kellett elviselniük egy hűtőkamrában, majd gyors tempóban, normál hőmérsékleten, hosszútávon futniuk kellett. A hat hónapos megfigyelés alatt jelentősen javult a teljesítőképességük, valamint nőtt a vér- és oxigénellátásuk.

Kutatók állítják, amíg valaki egészséges, és a hőmérő nem kúszik mínusz 15 fok alá, addig nincsenek veszélyei a téli kinti futásnak, mert ilyen hőmérsékleten még fel tudja melegíteni testünk a tüdőbe érkező levegőt. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az ennél alacsonyabb mínusz fokokat már nagyon nehéz szervezetünknek elviselni, és a kitartásunkat is megterheli – közli a Focus.de.

Tweet This Post

A Londoni Egyetem Queen Mary Kutatóközpontjának tudósai szerint egy élőlény, még ha agya kisebb egy gombostűfejnél is, lehet annyira intelligens, mint más, nagyobb testű – és agyú – állatok.

A Queen Mary Kutatóközpont érzékelési és viselkedéstudományok professzora, Lars Chittka szerint a nagyobb aggyal rendelkező állatok nem feltétlenül intelligensebbek, mint kisebb agyú társaik. Az újabb és újabb kutatások eredményei rendre azt igazolják, hogy az apró rovarok is képesek olyan intelligenciát feltételező viselkedésre, amelyekről korábban úgy vélték, azok csak a nagyobb állatoknál létezhetnek.

A méhekről, pl. ma már tudjuk, hogy képesek számolni és kategorizálni, felismerni az azonos jellegű tárgyakat és élőlényeket, valamint érzékelik a szimmetriát és az aszimmetriát is. Míg bizonyos mértékig igaz, hogy az agyméret befolyásolja egy élőlény intelligens viselkedésre való képességét, gyakran a méretkülönbségek csupán bizonyos agyterületek méretében mutatkozik meg – pl. a fejlettebb érzékszervekhez kötődő területek méretében.

A nagyobb méretű, ugyanazt a funkciót ellátó agyterület nagyobb részletességgel és pontossággal képes feldolgozni az információkat. A nagyobb állatoknak pedig az újabb kutatások fényében csak azért van nagyobb méretű agya, mert a nagyobb test miatt nagyobb ellenőrzésre van szükség – hiszen nagyobb izomtömeget kell mozgatni és több idegre van szükség a vezérlésükhöz.

A brit kutatók ezt úgy fordították le: „A nagyobb agyakban gyakran semmi magasabb szintűt nem találunk a kisebb állatok agyához képest, csupán ugyanazokat az ideghálózatokat látjuk újra és újra ismétlődni. Vagyis, legtöbbször a nagyobb agy, csak nagyobb merevlemezt jelent, de nem fejlettebb processzort” – mondta el Lars Chittka. A kutatók úgy vélik, ez azt jelenti, hogy a magasabb szintű gondolkodás korlátos számú idegsejttel is kivitelezhető, amely elképzelést erősítik azok a korábbi kutatások is, amelyekben számítógépes modellekkel demonstrálták, hogy az öntudat is csupán néhány idegpálya kialakításával létrehozható – ezek pedig minden bizonnyal a legapróbb rovarok agyában is megtalálhatók.

A kutatók úgy vélik, hogy ezen a téren a halmozódó ismeretek, és az agyműködés funkcionális területeinek egyre jobb megismerése sokkal intelligensebb számítógépek létrehozásához vezet, amelyek már képesek lesznek arckifejezéseinkre és érzelmeinkre is reagálni.

Tweet This Post

Öt különböző dohányzásról való leszokást segítő gyógykészítmény összehasonlításából kiderült, hogy a leghatékonyabb a tapasz és a szopogató tabletta kombinációja, olvasható az Archives of General Psychiatry novemberi számában.

“Sokan szoktak már le sikeresen a dohányzásról különféle gyógyszerek segítségével, mégis kevés közvetlen bizonyíték van ezek relatív hatékonyságára.” – írták a cikkben a szerzők. „Ilyen bizonyítékok hiányában az orvosoknak és a dohányosoknak nem áll rendelkezésükre erős tapasztalati háttér ahhoz, hogy javasolhassák bármelyiket is, vagy választani tudjanak közülük.”

Megan E. Piper, a Wisconsini Egyetem madisoni Dohánykutató Központjából munkatársaival véletlenszerű klinikai kísérletet végeztek a dohányzásról való leszokás terápiáival kapcsolatban, 1 504 felnőtt bevonásával. Mindegyikük legalább 10 szál cigarettát szívott naponta az elmúlt fél év során, és mindegyikük le akart szokni.

A résztvevőket találomra hat csoportba osztották: voltak, akik csak szopogató tablettát kaptak, mások csak nikotintapaszt, csak bupropiont (leszokást segítő gyógyszer), a tapaszt tablettával kombinálva, a bupropiont tablettával kiegészítve, illetve placebót (hatóanyag nélküli készítmény). Mindegyikük egyéni tanácsadásra is járt, hat alkalommal. A dohányzók arányát egy hét, nyolc hét és hat hónap elteltével mérték fel újra.

Mikor a hat hónap végén összehasonlították a kezelési módszereket, csak a tapasz-szopogató tabletta kombinációt használó résztvevők esetében tapasztaltak nagyobb sikert, mint a placebo csoport tagjainál. A tapasz-szopogató tabletta csoportban több olyan résztvevő volt, aki a hetedik napon már nem dohányzott, és általában több pozitív eredményről számolhattak be, mint például a visszaesés nélkül eltöltött hosszabb időszak. Továbbá ez a módszer jobban segítette a dohányosokat abban, hogy legalább egy teljes napot el tudjanak tölteni rágyújtás nélkül, ami a sikeres leszokás egyik záloga.

Korábbi kutatások már felvetették a nikotintapasz kombinálását más szerekkel, pl. rágógumival, orrspary-vel vagy inhalátorral. „A jelenlegi eredmények arra utalnak, hogy a nikotinos szopogató tabletta szintén hatásos kiegészítő lehet a nikotinos tapaszhoz.” – írták a szerzők. „A kulcs az lehet, hogy a szert együtt kell alkalmazni a tapasszal. Ha csak a tapasz adagját emeljük, nem adja ugyanazt a jó eredményt.”

Érdekes megfigyelés, hogy a szopogató tabletta, bár a tapasszal együtt hatásos, de önmagában nem ér többet a placebónál. Minden beavatkozás biztonságosnak bizonyult, a betegek jól tolerálták, jegyezték meg a szerzők. Az 1 504 résztvevő közül mindössze négynek kellet orvosi indokkal abbahagynia a kezelést.

“Ezek az eredmények egy nemrégiben megjelent metaelemzéssel (korábbi tanulmányok összevetése) együtt arra utalnak, hogy a tapaszt és a szabadon adagolt nikotinpótlás terápiáját rutinszerűen kellene alkalmazni a dohányzásról való leszoktatás esetén.” – írták a szerzők. „Továbbá ez a tanulmány illusztrálja, hogy a tapasz még több mint 20 év elteltével is erősen hatékony szer.”

Tweet This Post

Egy új kutatás azt sugallja, hogy a mély agyi stimuláció(DBS), amelyet több neurológiai betegségben(mint például Parkinson-kórban) már rutinszerűen alkalmaznak, a Tourette-szindróma kezelésében is hatásos.

“Eredményeink szerint ez az eljárás még a betegség súlyosabb formáiban is képes javítani betegeink életminőségét” – mondja Dr. Andrea Cavanna, a Birmingham-i Egyetem szakembere az Amerikai Neurológiai Társaság sajtóközleményében.

Becslések szerint 2 millió amerikai szenved Tourette – szindrómában, melynek vezető tünete, hogy az illető kontrollálhatatlanul, hangosan ismételget különböző hangokat, szavakat. Ezzel együtt járhatnak izomgörcsök, arcrángás, illetve a fej és a váll akaratlan mozgásai. A brit vizsgálatban 15, súlyos Tourette – szindrómás beteget vizsgáltak, akik kényszeres-rögeszmés zavarban is szenvedtek. A betegeknél sebészileg beültetett ritmusszabályozó segítségével végezték a mély agyi stimulációt.

A Tourette – szindróma tünetei az alanyoknál átlagosan felére csökkentek, míg a kényszeres-rögeszmés zavarok, a depresszió és szorongás 26-33 százalékkal csökkent – számol be az eredményekről a Neurology. “Bár mindössze 15 beteget vizsgáltunk, de eddig ez a legnagyobb olyan vizsgálat, mely a mély agyi stimuláció hatékonyságát vizsgálja Tourette – szindrómában” – állítja Dr. Cavanna. “Különösen bíztató, hogy két éves utánkövetésünk alapján mind a 15 betegünknél hosszútávú javulást értünk el” – tesz hozzá.

Tweet This Post