Dr. Matthew Edlund alvásszakértő tudományos szempontból vizsgálta a nyár sikerfilmjét, és a Chicago Tribune-nek elárulta, mi igaz abból, ami a mozivásznon látható és mi puszta kitaláció.

A Chicago Tribune az idei év egyik kasszasikere, a hazai mozikban Eredet címmel vetített film kapcsán kérdezte Dr. Matthew Edlund alvásszakértőt. Az amerikai szakember elmondta, a film alaptörténete, vagyis az álom során történő gondolatbeültetés természetesen csak fikció, a történet sci-fi eleme, azonban az álom egyik legfontosabb elemét a rendező, Christopher Nolan, szinte tökéletesen filmre vitte. Az REM-fázisban, vagyis a gyors szemmozgásos állapotban, amikor az emberek álmodnak ugyanis a valódi helyzetérzékelés teljesen megszűnik a valóságban is. Ezzel magyarázható, hogy az álmokban minden átmenet nélkül más-más, földrajzilag egészen eltérő helyszíneken találhatjuk magunkat. Az emberek 99%-a repült már álmában, ez az érzés is annak köszönhető, hogy a helyzetérzékelés megszűnik.

Dr. Edlund, aki jelenleg egy alvásklinika igazgatójaként dolgozik Floridában ugyanakkor arra is rámutatott, a filmben álomrétegről-álomrétegre növekvően érzékelt idő a valós álmokra egyáltalán nem jellemző. A valós álmokban ugyanis a filmben érvényes szabályok egyáltalán nem léteznek, a valódi álmok egészen kiszámíthatatlan és kaotikus élmények, és így az idő is hasonlóan rendszertelenül érzékelhető, előfordulhat, hogy néhány másodpercet is végtelennek érzékelhetünk. Természetesen más, pusztán a tudományos fantasztikum világába tartozó elemek is helyt kaptak a hollywoodi sikerfilmben, hiszen nincs módszer arra, hogy mások álmaiba belépjünk, az emberek sem válnak álomfüggőkké és nem léteznek REM-fázisú álmot kiváltó gyógyszerek sem.

Viszont egyénenként igenis van hatásunk arra, milyen álmot láthatunk alvás közben, ha nap közben előre elgondoljuk, milyen álomban szeretnénk résztvenni – tehát, ha úgy tetszik, az álmok előre tervezhetők. Az amerikai szakember szerint, a Leonardo DiCaprio alakította főszereplő tartózkodása az emlékek álombeli felhasználásától természetesen szintén csak a film saját világában létezhet, ugyanis, minden ember ezt csinálja éjszakáról-éjszakára. Az álmok másról sem szólnak, mint a memóriáról és az emlékekről. Az REM-fázisú álom során az emberek voltaképpen újjáépítik az agyukat, összekeverik a friss emlékeket a régiekkel, és létrehoznak eközben valami egészen újat. Nem csak új emlékek születnek eközben, hanem akár új gondolkodásmódokat is kilakíthatunk a folyamat során.

Dr. Edlund szerint a valóság még fantasztikusabb, mint a sci-fi, hiszen nap, mint nap egészen új emlékekkel ébredünk, ha úgy tetszik – legalábbis, ami az agyi folyamatokat illeti – egy egészen új személyiséggel, akárcsak az Eredet egyik szereplője.

Tweet This Post

Egy új kutatás azt sugallja, hogy a mély agyi stimuláció(DBS), amelyet több neurológiai betegségben(mint például Parkinson-kórban) már rutinszerűen alkalmaznak, a Tourette-szindróma kezelésében is hatásos.

“Eredményeink szerint ez az eljárás még a betegség súlyosabb formáiban is képes javítani betegeink életminőségét” – mondja Dr. Andrea Cavanna, a Birmingham-i Egyetem szakembere az Amerikai Neurológiai Társaság sajtóközleményében.

Becslések szerint 2 millió amerikai szenved Tourette – szindrómában, melynek vezető tünete, hogy az illető kontrollálhatatlanul, hangosan ismételget különböző hangokat, szavakat. Ezzel együtt járhatnak izomgörcsök, arcrángás, illetve a fej és a váll akaratlan mozgásai. A brit vizsgálatban 15, súlyos Tourette – szindrómás beteget vizsgáltak, akik kényszeres-rögeszmés zavarban is szenvedtek. A betegeknél sebészileg beültetett ritmusszabályozó segítségével végezték a mély agyi stimulációt.

A Tourette – szindróma tünetei az alanyoknál átlagosan felére csökkentek, míg a kényszeres-rögeszmés zavarok, a depresszió és szorongás 26-33 százalékkal csökkent – számol be az eredményekről a Neurology. “Bár mindössze 15 beteget vizsgáltunk, de eddig ez a legnagyobb olyan vizsgálat, mely a mély agyi stimuláció hatékonyságát vizsgálja Tourette – szindrómában” – állítja Dr. Cavanna. “Különösen bíztató, hogy két éves utánkövetésünk alapján mind a 15 betegünknél hosszútávú javulást értünk el” – tesz hozzá.

Tweet This Post

A Rush Egyetem Orvosi kara egy, az Egyesült Államokban és Kanadában történő klinikai vizsgálatban vesz részt, mely melyben vitaminszerű anyagok magas dózisának hatásait vizsgálják a Parkinson-kór lefolyására. A Parkinson-kór egy neurodegeneratív betegség, mely világszerte több millió embert érint.

„Jelenleg a Parkinson-kór kezelésében használt eljárások csak a tüneteket enyhítik, a betegség lényegi részére nincsenek hatással” – nyilatkozta Dr. Katie Kompoliti, ideggyógyász specialista, amikor megfogalmazta célkitűzéseiket.

Az anyag, amit tesztelnek, a koenzim Q10, melyet természetes körülmények között állít elő szervezetünk, és egy fontos kapcsolatot jelent a kémiai reakciók, és a mitokondrium, a sejtek energiaraktára között. Az enzim antioxidáns hatású, csapdába ejt potenciálisan káros anyagokat, melyek a normál anyagcsere során alakulnak ki.

Számos korábbi tanulmány szerint a Parkinson-kóros betegek esetén a mitokondriumok működése zavart szenved, valamint a koenzim Q10 szintje is csökkent. Ezen felül kísérletek bizonyították, hogy a koenzim Q10 képes megvédeni az agy azon területeit, melyek a Parkinson-kór során károsodnak.

Egy korábbi III. fázisú klinikai vizsgálat számos dózisban adott koenzim Q10 hatását vizsgálta korai Parkinson-kórban szenvedő betegeken. A legnagyobb, 1200 mg-os dózis ígéretesnek tűnt: a 16 hónapos kezelés alatt az ekkora dózist kapó betegek jelentősen kevesebb motoros (mozgató ideg működési) zavarról számoltak be, mint a kezelést nem kapó kontroll csoport, ami jobb életminőséget tett lehetővé – például képesek voltak segítség nélküli étkezésre és öltözködésre.

A jelenlegi tanulmány, melyet az Amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet szervezett, 600 beteget vizsgál, akiket 60, az Egyesült Államokban és Kanadában lévő központban kezelnek. A koenzim Q10-et két dózisban (1200 mg és 2400 mg) adják, melyet juharszirup ízű rágható ostyába csomagolnak, ami E-vitamint is tartalmaz.

A résztvevőknek 16 hónap elteltével kell értékelniük a Parkinson-kór tüneteit: tremor (azaz remegés), a törzs és a végtagok merevsége, egyensúlyi és mozgáskoordinációs zavar, a végrehajtott mozgás lassulása, valamint be kell számolniuk napi aktivitásukról, életminőségük változásáról, és arról, hogy tünetek mérséklésére mennyi gyógyszert kell beszedniük.

Tweet This Post

Egy egyszerű antibiotikum teheti a Parkinson-kór génterápiáját biztonságosabbá – számolnak be amerikai kutatók az internetes Molecular Therapy szeptemberi számában.

Állatkísérletekkel mutatták ki, hogy a doxycyclin nevű antibiotikum képes az agyba terápiás céllal bejuttatott gének feletti kontrollt ellátni. A betegség kezelési lehetőségeit áttekintő cikk ír arról, hogy a növekedési faktor eddigi hasonló célú alkalmazásai valószínűleg azért vallottak kudarcot, mert a betegség túl késői stádiumában alkalmazták azokat.

„10 éven át dolgoztunk azon, hogy a betegség génterápiáját biztonságosabbá tegyük” – számol be Ronald Mandel, a Floridai Egyetem professzora. Dr. Mandel kutatócsoportja egy adenovírus fajtát használtak arra, hogy kísérleti állatokban agysejtekbe a dopamintermelő sejtek túlélését biztosító géneket juttassanak be. Ezek a gének a doxycyclin minimális adagjával gátolhatók, és ez jelenti az első olyan felfedezést, melyben az egyszer már bejuttatott gének szabályozhatókká válnak. “Ez személyre szabott terápiát tesz lehetővé – magyarázza Fredric P. Manfredsson, a kutatócsoport tagja – ami azért nagyon fontos, mert a génterápia pontos adagolása még nincs kidolgozva.”

A Parkinson–kórban a dopamin nevű anyag termelésének fokozatos megszűnése okozza a mozgászavart, amit remegés, merevség és meglassulás jellemez. Hagyományos kezelésként a betegeknek levodopát, vagy L-dopát írnak fel, amikből az agyban dopamin termelődik. Ezek a szerek azonban idővel hatástalanná válnak. Az eredmények összességében azt sugallják, hogy az agy dopamintermelését fenntartó génterápiának a betegség korai stádiumában való alkalmazása a legígéretesebb. A Parkinson–kór több mint egymillió amerikait érint.

Tweet This Post

A Central Florida Egyetem (UCF) kutatói számoltak be a laboratóriumban növesztett első motoros idegsejtekről, amelyek az emberi szervezetben található módon vannak szigetelve és szerveződve. A modell drasztikusan fogja javítani a mielinnel kapcsolatos kórképek – például a diabéteszes neuropathia vagy akár a sclerosis multiplex – okainak jobb megértését. Emellett a rendszermodell lehetővé teszi az ilyen kórképek gyógyításához új gyógyszerek felfedezését és tesztelését .  -írja a Medipress.

A sclerosis multiplex (SM), a diabéteszes neuropathia és számos más kórkép, amelyet az idegeket védő szigetelés, a myelin elvesztése okoz, súlyos és akár halálos betegségek. Megfelelő kezelés egyenlőre nem létezik. Az Egyetem kutatói ezért a rendszermodell kutatás hiányosságát okolják.

James Hickman, a UCF biomérnökének magyarázata: „A Ranvier-csomók jelfogó erőművek a myelinhüvelyben. Kémiailag serkentik a jeleket, lehetővé téve azok átjutását a myelin hasadásain, vagyis csomóról csomóra haladhatnak, az elektromosan töltött Ranvier-csomókon át. Az idegműködés hibái, a neuropathiák során az agynak az idegeken keresztüli elektromos jelek küldésének és fogadásának zavara áll fenn, amely a Ranvier-csomók hibás működését eredményezi, a demyelinizációval együtt.” Hickman csapata hozta létre motoros neuronokon a Ranvier-csomók első sikeres modelljét egy szérummentes sejttenyészetben.

A kutatók régóta felismerték, hogy szükség van laboratóriumban növesztett motoros neuronokra, amelyek myelinizálódnak és Ranvier-csomókat képeznek, hogy szabályozható laboratóriumi körülményeket hozhassanak létre a demyelinizáció vizsgálhatóságához. Eddig azonban az idegrendszer összetettsége miatt a demyelinizáló neuropathiák tanulmányozása nehéz volt, és a kutatók kénytelenek voltak állati modelleket alkalmazni.

Kutatásuk során Hickman csapata egy szérummentes modellel kezdte. Már kifejlesztettek olyan technikákat, amelyekkel változatos idegrendszeri sejtek – például motoneuronok – növeszthetők szérummentes közegben, ezután próbálkoztak myelinizációval az évek óta használt közeg felhasználásával.

A szervezetben az idegsejtek két különböző környezetben nőnek: a perifériás idegrendszerben a sejteket vér és egyéb folyadékok érik, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjéket és más vegyületeket, attól függően, hogy a sejtek hol helyezkednek el a testen belül. A központi idegrendszerben, a gerincvelőben és az agyban cerebrospinális folyadék (liquor) veszi körbe őket, amely csak kis mennyiségben tartalmaz fehérjéket. Ez a rendszer lehetővé teszi mind a perifériás, mind a központi idegrendszer tanulmányozását ugyanabban a meghatározott rendszerben.

Az UCF csapat azt tervezi, hogy új rendszermodelljével a diabéteszes neuropathia eredetét kutatják. Amint azonosítják a myelin degradáció okait, az új terápiás szerek célpontjait, a modell segítségével ezek le is tesztelhetők. További tervezett kísérletek során azt kutatják majd, hogy az elektromos jelek hogyan haladnak a myelinnel borított és a csupasz idegeken keresztül, annak kiderítésére, hogyan hibásodnak meg az idegsejtek és mi történik gerincvelő sérülés esetén. „Ezen teljesen kifejlett struktúrák tanulmányozásával végre tényleg úgy vizsgálhatjuk ezeket a problémákat, ahogy az korábban nem volt lehetséges.” – tette hozzá Hickman.

Tweet This Post