Egy új kutatás szerint ha az anya terhesség alatt dohányzik, nagyobb az esély, hogy gyermeke alvászavarokkal fog küzdeni.

„Minél többet dohányzott az édesanya a terhesség alatt, annál több alvásprobléma jelentkezett a gyermekénél”- állítja Dr. Kirsten Stone, aki a Rhode Island-i Women and Infant kórház munkatársa és a Reuter Health című folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

Mi több, míg a terhesség alatt dohányzó anyák többsége másféle tudatmódosító szert is használt, Dr. Stone és csapata a szerek/anyagok közül egyedül a nikotint hozta összefüggésbe a gyermeknél később kialakult alvásproblémákkal. Dr. Stone és Miamiban, Detroitban, valamint Memphisben kutató kollégái közel 1400, 1993, 1994 és 1995-ben született gyermeket vizsgáltak. Céljuk annak megállapítása volt, hogy az anya által a terhesség alatt használt szereknek milyen hosszú távú hatásai vannak.

A vizsgálatba olyan gyermekeket vontak be, akikről 12 éves korukig információk álltak rendelkezésre. A 808 gyermek közül 374 kokain vagy valamilyen ópiumszármazék, például heroin hatásának volt kitéve magzatkorában, míg 434 gyermeket nem értek ilyen káros hatások az anyaméhben. A gyermekek édesanyját vagy gondviselőjét arról kérdezték meg, hogy a gyermeknek voltak-e alvással kapcsolatos problémái a következő életszakaszokban: egy hónapostól 4 éves, 5 évestől 8 éves, illetve 9-től 12 éves koráig.

Arra a következtetésre jutottak, hogy míg a kokain, a marihuána vagy az alkohol nem növeli az alvászavar kockázatát, addig a dohányzás igen, méghozzá mindhárom életszakaszban alvásproblémákat okoz. A kutatás során olyan alvászavarokat vizsgáltak, mint az alvajárás, az alvás közbeni beszéd, vagy az elalvási zavarok. Az összefüggés ugyanúgy fennállt, amikor további tényezőket is bevontak a vizsgálatba. Ilyen tényező például a gyermek szociális helyzete, hogy a gyermeket bántalmazták-e, illetve, hogy az édesanya vagy gondviselő dohányzott-e a gyermek megszületése után is.

Nem állítjuk, hogy a terhesség alatti alkohol- vagy drogfogyasztás nem olyan ártalmas a gyermekre nézve, mint a dohányzás, tette hozzá Dr. Stone. Arról van szó, hogy egy dohányos tipikusan sokkal gyakrabban gyújt rá, mint ahányszor például egy drogfogyasztó „a szerhez nyúl”.  Ráadásul a vizsgálatban résztvevő anyák közül többen egyszerre több szert is használtak terhességük alatt.

„Amikor ezek az anyagok egyszerre kerülnek a szervezetünkbe, egymással kölcsönhatásba lépnek, és egy teljesen új anyagot hoznak létre” – magyarázza Dr. Stone. A kutatónő szerint ezért nehéz meghatározni a nikotin és drogok tényleges hatását.

A tanulmány megjelenésére Gideon Koren és Irena Nulman, a torontói gyermekkórház (Hospital for Sick Children) munkatársai egy cikkel válaszoltak, amiben azt állítják, hogy a dohányzó és nemdohányzó anyák nagyon sok tekintetben különböznek egymástól, így Stone és csapata nem vonhat le általános következtetéseket. Amíg nem azonosítják az összes lehetséges tényezőt, és statisztikai módszerekkel nem támasztják alá, addig korai azt mondani, hogy a méhben ért dohányfüst okozza a gyermekek alvásproblémáit.

„Ha egy gyermek alvásproblémákkal küzd, elsősorban a kiváltó okokat és fenntartó tényezőket kell megvizsgálni. Segítséget nyújthat a helyes alvási szokásokra való nevelés. Ez valószínűleg az óvodai, iskolai teljesítményükre is jó hatással lenne” – tette hozzá Dr. Stone.

Tweet This Post

Öt különböző dohányzásról való leszokást segítő gyógykészítmény összehasonlításából kiderült, hogy a leghatékonyabb a tapasz és a szopogató tabletta kombinációja, olvasható az Archives of General Psychiatry novemberi számában.

“Sokan szoktak már le sikeresen a dohányzásról különféle gyógyszerek segítségével, mégis kevés közvetlen bizonyíték van ezek relatív hatékonyságára.” – írták a cikkben a szerzők. „Ilyen bizonyítékok hiányában az orvosoknak és a dohányosoknak nem áll rendelkezésükre erős tapasztalati háttér ahhoz, hogy javasolhassák bármelyiket is, vagy választani tudjanak közülük.”

Megan E. Piper, a Wisconsini Egyetem madisoni Dohánykutató Központjából munkatársaival véletlenszerű klinikai kísérletet végeztek a dohányzásról való leszokás terápiáival kapcsolatban, 1 504 felnőtt bevonásával. Mindegyikük legalább 10 szál cigarettát szívott naponta az elmúlt fél év során, és mindegyikük le akart szokni.

A résztvevőket találomra hat csoportba osztották: voltak, akik csak szopogató tablettát kaptak, mások csak nikotintapaszt, csak bupropiont (leszokást segítő gyógyszer), a tapaszt tablettával kombinálva, a bupropiont tablettával kiegészítve, illetve placebót (hatóanyag nélküli készítmény). Mindegyikük egyéni tanácsadásra is járt, hat alkalommal. A dohányzók arányát egy hét, nyolc hét és hat hónap elteltével mérték fel újra.

Mikor a hat hónap végén összehasonlították a kezelési módszereket, csak a tapasz-szopogató tabletta kombinációt használó résztvevők esetében tapasztaltak nagyobb sikert, mint a placebo csoport tagjainál. A tapasz-szopogató tabletta csoportban több olyan résztvevő volt, aki a hetedik napon már nem dohányzott, és általában több pozitív eredményről számolhattak be, mint például a visszaesés nélkül eltöltött hosszabb időszak. Továbbá ez a módszer jobban segítette a dohányosokat abban, hogy legalább egy teljes napot el tudjanak tölteni rágyújtás nélkül, ami a sikeres leszokás egyik záloga.

Korábbi kutatások már felvetették a nikotintapasz kombinálását más szerekkel, pl. rágógumival, orrspary-vel vagy inhalátorral. „A jelenlegi eredmények arra utalnak, hogy a nikotinos szopogató tabletta szintén hatásos kiegészítő lehet a nikotinos tapaszhoz.” – írták a szerzők. „A kulcs az lehet, hogy a szert együtt kell alkalmazni a tapasszal. Ha csak a tapasz adagját emeljük, nem adja ugyanazt a jó eredményt.”

Érdekes megfigyelés, hogy a szopogató tabletta, bár a tapasszal együtt hatásos, de önmagában nem ér többet a placebónál. Minden beavatkozás biztonságosnak bizonyult, a betegek jól tolerálták, jegyezték meg a szerzők. Az 1 504 résztvevő közül mindössze négynek kellet orvosi indokkal abbahagynia a kezelést.

“Ezek az eredmények egy nemrégiben megjelent metaelemzéssel (korábbi tanulmányok összevetése) együtt arra utalnak, hogy a tapaszt és a szabadon adagolt nikotinpótlás terápiáját rutinszerűen kellene alkalmazni a dohányzásról való leszoktatás esetén.” – írták a szerzők. „Továbbá ez a tanulmány illusztrálja, hogy a tapasz még több mint 20 év elteltével is erősen hatékony szer.”

Tweet This Post