Egy új tudományos kutatás eredményei arra utalnak, hogy a hideg nem csak a didergés kellemetlenségével jár, de növeli az esélyét annak is, hogy szívrohamot kapunk.

A British Medical Journal lapjain megjelent tanulmányban brit kutatók arról számoltak be, hogy vizsgálataik szerint minden 1 Celsius fokos hőmérséklet csökkenés 2%-kal több szívrohamos esetet provokál. Az információkat a 2003 és 2006 között rögzített, több mint nyolcvannégyezer szívrohamos kórházi felvételi adatok elemzése során nyerték, amelyeket összevetettek az adott napokon mért hőmérsékletekkel.

A brit kutatók szerint a globális felmelegedés folyamatával számolva nem kérdéses, hogy az időjárás, a hőmérsékletváltozás egészségügyi hatásait egyre komolyabban kell vizsgálni, hiszen már korábbi kutatások is igazolták, hogy a külső hőmérséklet igenis befolyásolja a halálozási kockázat mértékét. A most lezárult vizsgálatok során azonban, a hibák kiküszöbölése végett az eredményeket tekintve figyelembe vették azokat az egyéb kockázati tényezőket, amelyek szintén elősegíthetik a szívrohamok kialakulását, így az influenza-szezonokat vagy a légszennyezettség mértékét is.

A végeredmény azt mutatta, hogy átlagosan a hőmérséklet 1 Celsius fokos csökkenése 2%-kal növelte a szívrohamos panaszok kialakulásának esélyét a hőmérsékletváltozást követő 28 napos periódusban – a legnagyobb kockázatot a lehűlést követő 2 hét jelenti. Ma még nem tudni pontosan, mi áll a jelenség hátterében, de korábbi vizsgálatok már bizonyították, hogy a hideg nem csupán a vérnyomást növeli a szervezetben, de bizonyos fehérjék számát is, amelyek növelik a vérrögképződés kockázatát.

Tweet This Post

Egy új, szintetikus váz segítségével működőképes szívsejtek tenyészthetőek Petri-csészében, és ily módon élő patkányok szívének véredényei is növekedésre bírhatóak. A Proceedings of the National Academy of Sciences szakfolyóirat szerint ezt az új szív-vázat egykor majd szívinfarktust szenvedett betegek szívének gyógyítására használhatjuk fel.

„Ha ma valakinek szívrohama van, az orvosok semmit sem tudnak tenni annak érdekében, hogy a sérülést helyrehozzák.” – mondta a cikk szerzője, Buddy Ratner a Washingtoni Egyetem biomérnök professzora. Hozzátette: a biotechnológia segíthet a szív öngyógyulási folyamatának felgyorsításában. „Nagy előrelépés lenne, ha pótolni tudnánk a sérült területek létfontosságú sejtjeit.”

Szívnövesztés

A kutatók egy flexibilis, zselészerű anyagot hoztak létre, melyben az emberi hajnál is szűkebb pórusok vannak. A váz segítené a sejtek növekedését, majd az élő szövet kialakulásával felszívódna. A cél, hogy egy váz-mátrixot hozzanak létre, amelyet a szív sérült részébe fecskendeznek és őssejtekkel táplálnak.

Az ötlet – hogy egy vázat használjanak szervi szövetek tenyésztéséhez – nem új, de a kutatók szerint ez az anyag jóval olcsóbb a többi, még fejlesztés alatt álló vázanyagnál.

Az újonnan létrehozott hajlékony, biokompatibilis vázanyag mikroszkopikus pórusai segítik a törékeny sejtek növekedését, valamint a vér- és tápanyagellátást. A szívszövetek „javításához” készült váz 60 mikrométeres csatornákat is tartalmaz, amelyek mintegy formát adnak a sejtek összenövésével képződő hosszú rostoknak.

A kutatók először csirke embrió sejtjeivel végeztek teszteket, majd második körben emberi őssejtekből tenyésztettek szívizomsejteket. Laboratóriumi körülmények között az izomsejtek gyorsan sokszorozódtak a vázkörnyezetben.  A kísérletek azt mutatták, hogy a Petri-csészében növesztett csirkeszív-szövet, mely belenőtt a csatornákba, hasonló sűrűséggel bír, mint az élő szívben lévő. 300 mikrométer (4 hajszál átmérője) mélységben nőttek bele a pórusokba, és elég erőt tudtak kifejteni ahhoz, hogy meghajlítsák a vázat. Végül egy 4 mm hosszú vázat fecskendeztek egy patkány szívébe. Négy hét után az állat teste befogadta az idegen anyagot és az erek keresztülnőttek a vázon.

A szív életciklusa

Az új váz még nincs kész arra, hogy embereken is teszteljék, de a kutatók optimisták a hatékonyságát illetően. A tapasztalat azt mutatja, hogy a váz serkenti a véredények növekedését, valószínűleg azért, mert a fehérvérsejtek belépve a pórusokba olyan kémiai anyagokat bocsátanak ki, amelyek ösztönzik az új erek formálódását. „Ez nagyon fontos az új sejtek túlélése szempontjából” –mondta Chuck Murry a tanulmány társszerzője, a Washingtoni Egyetem patológus professzora és biomérnöke. „A transzplantált sejtek esetében az első és legfontosabb dolog a túlélés. Az Petri-csészéből a testbe való áttelepítés után a sejteknek először nincs vérellátásuk, ezért rá kell vennünk a lehető leggyorsabban a gazdatestet a vérellátás kialakítására. Nagyon reméljük, hogy ez a váz képes lesz életben tartani az izomsejteket az implantáció után és segíteni fogja működő szívsejtekké alakulásukat.” – tette hozzá Murry.

A kutatók jelenleg a felgyorsult véredény-növekedés okait vizsgálják, és azon dolgoznak, hogy a váz anyagának lebomlása egyenlő legyen az új sejtek növekedéséhez szükséges idővel. Ezzel egyidejűleg a tanulmány szerzői megalapították a Beat BioTerapeutics nevű céget, hogy engedélyeztessék a technológiát és azt – a tesztek után – embereknél is alkalmazhassák.

Tweet This Post

A Chicago Tribune az idei év egyik kasszasikere, a hazai mozikban Eredet címmel vetített film kapcsán kérdezte Dr. Matthew Edlund alvásszakértőt. Az amerikai szakember elmondta, a film alaptörténete, vagyis az álom során történő gondolatbeültetés természetesen csak fikció, a történet sci-fi eleme, azonban az álom egyik legfontosabb elemét a rendező, Christopher Nolan, szinte tökéletesen filmre vitte. Az REM-fázisban, vagyis a gyors szemmozgásos állapotban, amikor az emberek álmodnak ugyanis a valódi helyzetérzékelés teljesen megszűnik a valóságban is. Ezzel magyarázható, hogy az álmokban minden átmenet nélkül más-más, földrajzilag egészen eltérő helyszíneken találhatjuk magunkat. Az emberek 99%-a repült már álmában, ez az érzés is annak köszönhető, hogy a helyzetérzékelés megszűnik.

Dr. Edlund, aki jelenleg egy alvásklinika igazgatójaként dolgozik Floridában ugyanakkor arra is rámutatott, a filmben álomrétegről-álomrétegre növekvően érzékelt idő a valós álmokra egyáltalán nem jellemző. A valós álmokban ugyanis a filmben érvényes szabályok egyáltalán nem léteznek, a valódi álmok egészen kiszámíthatatlan és kaotikus élmények, és így az idő is hasonlóan rendszertelenül érzékelhető, előfordulhat, hogy néhány másodpercet is végtelennek érzékelhetünk. Természetesen más, pusztán a tudományos fantasztikum világába tartozó elemek is helyt kaptak a hollywoodi sikerfilmben, hiszen nincs módszer arra, hogy mások álmaiba belépjünk, az emberek sem válnak álomfüggőkké és nem léteznek REM-fázisú álmot kiváltó gyógyszerek sem.

Viszont egyénenként igenis van hatásunk arra, milyen álmot láthatunk alvás közben, ha nap közben előre elgondoljuk, milyen álomban szeretnénk résztvenni – tehát, ha úgy tetszik, az álmok előre tervezhetők. Az amerikai szakember szerint, a Leonardo DiCaprio alakította főszereplő tartózkodása az emlékek álombeli felhasználásától természetesen szintén csak a film saját világában létezhet, ugyanis, minden ember ezt csinálja éjszakáról-éjszakára. Az álmok másról sem szólnak, mint a memóriáról és az emlékekről. Az REM-fázisú álom során az emberek voltaképpen újjáépítik az agyukat, összekeverik a friss emlékeket a régiekkel, és létrehoznak eközben valami egészen újat. Nem csak új emlékek születnek eközben, hanem akár új gondolkodásmódokat is kilakíthatunk a folyamat során.

Dr. Edlund szerint a valóság még fantasztikusabb, mint a sci-fi, hiszen nap, mint nap egészen új emlékekkel ébredünk, ha úgy tetszik – legalábbis, ami az agyi folyamatokat illeti – egy egészen új személyiséggel, akárcsak az Eredet egyik szereplője.

Tweet This Post

A szívkoszorúér betegséget, a koszorúartériákban felgyülemlő kalcium, plakkok és zsírok okoznak, amelyek gátolják a vér, és ezáltal az oxigén áramlását is, később szívinfarktus kialakulásához vezethet. Az Egyesült Államokban a szívinfarktus az egyik leggyakoribb halált vagy rokkantságot okozó tényező. Az szívbetegség és a hozzá kapcsolódó elváltozások– mint pl. a cukorbetegség, érszűkület, érkeményedés- szűrése egyre fontosabbá válik, ahogy az ember öregszik. Az amerikai Betegségmegelőző és Prevenciós Hálózat 2003-as tanulmánya szerint a 20 és 44 év közötti felnőttek 60 %-a esett át koleszterinszint mérésen, míg a 45 év felettiek esetében ez az arány 89 % volt.

Egy új tanulmány feltárta azt, hogy a fiatal felnőttek esetében túl kevés szűrővizsgálatot végeznek, annak ellenére, hogy ennél a korosztálynál is jelentős a szívbetegség kialakulására való hajlam.

Az amerikaiakon 1999-től 2006-ig végzett egészségügyi és táplálkozási során összesen 2587 felnőttet – férfiakat 20 és 35 év között és nőket 20 és 45 év között – vizsgáltak meg. Dr. Elena Kuklina és kollégái arra keresték a választ, hogy magasabb-e a koleszterinszint mérések száma azoknál a betegeknél, akik egy vagy több rizikófaktorral rendelkeznek a szívbetegségek kialakulását illetően, mint pl. dohányzás, magas vérnyomás, elhízottság vagy 50 év alatti szívbetegség a családban.

A szívbetegségek és a kapcsolódó betegségek, akárcsak a rizikófaktorok száma igen magas, mintegy 59 % volt a tanulmányban részt vevő felnőttek körében, valamint nagy volt a megemelkedett „rossz” vagy LDL koleszterin szinttel rendelkezők száma. A fiatal felnőttek 7 %-ánál volt magas LDL koleszterin szint olyan esetben, amikor az alany nem rendelkezett rizikófaktorokkal, 12 %nál volt abban az esetben, amikor az alany egy, és 26 %, amikor több rizikófaktorral rendelkezett. A szívbetegséggel vagy kísérőikkel küszködők 65 %-ánál mértek magas LDL koleszterin szintet.

Dr. Kuklina szerint aggasztó, hogy nemcsak, hogy a fiatal felnőttek közül soknak van koszorúér-betegsége, hanem egy jelentős többségnek még a koleszterinszintje is magas. A magas LDL koleszterint szint könnyen kezelhető gyógyszerrel vagy életmódváltással: egészségesebb ételek fogyasztása, rendszeres testmozgás vagy testsúlykontroll. Kuklina szerint több energiát kellene fektetni abba, hogy a pácienseket megtanítsák, hogyan változtassanak az életükön, és akkor talán kevesebb szűrővizsgálatra lenne szükség.

Azoknak a fiatal felnőtteknek, akiknek nincs lehetőségük szűrővizsgálatokon részt venni, Kuklina azt üzeni, hogy az életmód megváltoztatásához, nincs szükség orvos segítségére, az ember saját maga is képes rá. „Ha az ember egészségesen étkezik, többet mozog, leszokik a dohányzásról és figyeli saját súlyát, máris csökkenti a rizikófaktorok számát. Nem kell várni arra, hogy ezt az orvosától hallja.”

Tweet This Post

Íme a hat leggyakoribb hiba, és ahogy el lehet kerülni őket.

• A felkészületlenség

Cooper javasolja, hogy a beteg írja össze kérdéseit előre, fontossági sorrendben. Vezessen fájdalomnaplót, és szedje össze, milyen gyógyszereket szeretne feliratni.

• A hosszas kezelés nyilvántartása

A betegnek is meg kell őriznie minden leletét otthon. Nem árt rendszeresen frissíteni és átnézni.

• Ha valaki nem őszinte

A betegek néha nem szeretnének csalódást okozni az orvosnak azzal, hogy állapotuk csak kicsit, vagy egyáltalán nem javult. Néhány tünet miatt esetleg szégyellik magukat, vagy azért, mert nem szedték megfelelően a gyógyszereiket. Legyenek sokkal készségesebbek.

• Nem vesznek részt aktívan a folyamatban

A betegnek tudnia kell, hogy ő maga is a megoldás részét képezi. Jó, ha utánajárnak állapotuk sajátosságainak és tájékozódnak a kezelési lehetőségek felől. Érdemes felvenniük a kapcsolatot a sorstársakkal is. „Az orvosok nagyra értékelik azokat a betegeket, akik kezükbe veszik állapotuk irányítását, aktívan részt vesznek a folyamatban.” – mondta Cooper.

• Felégetett hidak

Aki mérgesen kiviharzik az orvos rendelőjéből, az megfoszthatja magát attól, hogy később rendesen együtt tudjon működni egy másik szakemberrel.

• Nem a megfelelő orvost keresik fel

Az Amerikai Krónikus Fájdalom Szövetség igazgatója, Penney Cowan szerint a betegek aktívabb közreműködése mellett még egy jó darab hiányzik a tökéletes összhanghoz: az orvosok képzése. “A legtöbb orvos csak minimális képzést kapott a fájdalom kézben tartásával kapcsolatban.” – mondta Cowan. „Ez nem tartozik az alaptananyagba.” A betegeknek javasolja, hogy forduljanak az valamilyen orvosszakmai szervezethez, egyesülethez, ahol jól képzett szakemberre lelhetnek.

Tweet This Post

„Minél többet dohányzott az édesanya a terhesség alatt, annál több alvásprobléma jelentkezett a gyermekénél”- állítja Dr. Kirsten Stone, aki a Rhode Island-i Women and Infant kórház munkatársa és a Reuter Health című folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

Mi több, míg a terhesség alatt dohányzó anyák többsége másféle tudatmódosító szert is használt, Dr. Stone és csapata a szerek/anyagok közül egyedül a nikotint hozta összefüggésbe a gyermeknél később kialakult alvásproblémákkal. Dr. Stone és Miamiban, Detroitban, valamint Memphisben kutató kollégái közel 1400, 1993, 1994 és 1995-ben született gyermeket vizsgáltak. Céljuk annak megállapítása volt, hogy az anya által a terhesség alatt használt szereknek milyen hosszú távú hatásai vannak.

A vizsgálatba olyan gyermekeket vontak be, akikről 12 éves korukig információk álltak rendelkezésre. A 808 gyermek közül 374 kokain vagy valamilyen ópiumszármazék, például heroin hatásának volt kitéve magzatkorában, míg 434 gyermeket nem értek ilyen káros hatások az anyaméhben. A gyermekek édesanyját vagy gondviselőjét arról kérdezték meg, hogy a gyermeknek voltak-e alvással kapcsolatos problémái a következő életszakaszokban: egy hónapostól 4 éves, 5 évestől 8 éves, illetve 9-től 12 éves koráig.

Arra a következtetésre jutottak, hogy míg a kokain, a marihuána vagy az alkohol nem növeli az alvászavar kockázatát, addig a dohányzás igen, méghozzá mindhárom életszakaszban alvásproblémákat okoz. A kutatás során olyan alvászavarokat vizsgáltak, mint az alvajárás, az alvás közbeni beszéd, vagy az elalvási zavarok. Az összefüggés ugyanúgy fennállt, amikor további tényezőket is bevontak a vizsgálatba. Ilyen tényező például a gyermek szociális helyzete, hogy a gyermeket bántalmazták-e, illetve, hogy az édesanya vagy gondviselő dohányzott-e a gyermek megszületése után is.

Nem állítjuk, hogy a terhesség alatti alkohol- vagy drogfogyasztás nem olyan ártalmas a gyermekre nézve, mint a dohányzás, tette hozzá Dr. Stone. Arról van szó, hogy egy dohányos tipikusan sokkal gyakrabban gyújt rá, mint ahányszor például egy drogfogyasztó „a szerhez nyúl”.  Ráadásul a vizsgálatban résztvevő anyák közül többen egyszerre több szert is használtak terhességük alatt.

„Amikor ezek az anyagok egyszerre kerülnek a szervezetünkbe, egymással kölcsönhatásba lépnek, és egy teljesen új anyagot hoznak létre” – magyarázza Dr. Stone. A kutatónő szerint ezért nehéz meghatározni a nikotin és drogok tényleges hatását.

A tanulmány megjelenésére Gideon Koren és Irena Nulman, a torontói gyermekkórház (Hospital for Sick Children) munkatársai egy cikkel válaszoltak, amiben azt állítják, hogy a dohányzó és nemdohányzó anyák nagyon sok tekintetben különböznek egymástól, így Stone és csapata nem vonhat le általános következtetéseket. Amíg nem azonosítják az összes lehetséges tényezőt, és statisztikai módszerekkel nem támasztják alá, addig korai azt mondani, hogy a méhben ért dohányfüst okozza a gyermekek alvásproblémáit.

„Ha egy gyermek alvásproblémákkal küzd, elsősorban a kiváltó okokat és fenntartó tényezőket kell megvizsgálni. Segítséget nyújthat a helyes alvási szokásokra való nevelés. Ez valószínűleg az óvodai, iskolai teljesítményükre is jó hatással lenne” – tette hozzá Dr. Stone.

Tweet This Post

Négy évvel ezelőtt Christian egy 20 000 Voltos áramütés következtében elvesztette mindkét kezét. Ma már képes szabályozni balkezének minden ízületét pusztán azzal, hogy arra gondol, mit akar csinálni a kezeivel. Egy hagyományos protézis van a jobb keze helyén.

Az Otto Bock Healthcare orvostechnológiai társaság – amely kifejlesztette az akaratszabályzású kezet – szakértői állítják, hogy Európában ez az első ilyen projekt a maga nemében. Május 19-én fogják bejelenteni Lipcsében egy nemzetközi konferencián, hogy az új technológia készen áll arra, hogy elhagyja a laboratóriumot és a mindennapos használatra.

“A brit páciensek már a következő néhány hónapban profitálhatnak belőle.” – mondta Dr Hubert Egger, az akarattal szabályozható kéz kutatás-fejlesztési projektjvezetője “Christian az első páciens Európában, akin elvégezték ezt a műtétet. Reméljük, a jövőben a többi rászoruló betegnél is sikerrel járunk.”

Dr. Egger csapata részletes sebészeti és technikai iránymutatást tesz közzé az akaratszabályzású kézről. Ez tartalmazza az új technika leírását (TMR-targeted muscle reinnervation, azaz célzott izmok újra-beidegzése) is, melynek lényege, hogy azok az idegek, amelyek azelőtt az elvesztett végtagot mozgatták, a műtét elvégzése után a pótvégtagot is szabályozni tudják.

Christian  játszotta a kísérleti nyúl szerepét a négy éven át tartó kutatásban. A Bécsi Közkórház sebészei a mellkasi izmokba ültették át egy hatórás műtéttel azokat az idegeket, melyek előzőleg az egészséges végtagot szabályozták. Az átültetett idegek az agy elektromos impulzusait továbbítják a mellkasi izmokba. Az izmok felerősítik a jeleket olyan mértékben, hogy a mellkas felületén lévő elektródák fel tudják venni azokat. Ezeket a jeleket egy mikrocomputer értelmezi, és szabályozza a protézis mozgását, amely időben válaszol az agyból érkező gondolatokra. Ez lehetővé teszi Christian számára, hogy úgy tudja szabályozni a művégtagot, mintha az a saját, valódi karja lenne.

Christian már vezetni is tud, állást tölt be, és még egy pohár sört is meg tud fogni! “Nagyon boldog vagyok” – mondta a BBC-nek egy telefonos interjú során. – “Olyan, mint a régi kezem volt, úgy érzem, mintha az új karom a testem része volna.”

Hogyan működik?

Az agyból érkező elektromos impulzusok a karból a mellkasba átültetett idegszövetbe futnak be, melyek a fantomvégtagokat mozgatják a mozgatóparancsra. Az izmok felerősítik az elektromos ingereket, melyeket a bőr felületén található elektródák vesznek fel. Az elektródák analizálják és átalakítják az elektromos jeleket úgy, hogy a mozgatómechanika segítségével szabályozzák a pótvégtagot.

A BLESMA (British Limbless Ex-Service Men’s Association, Egykori Végtagot vesztett Brit Katonák Egyesülete) egyik tagja, Ernie Stables úgy nyilatkozott, hogy bármit, ami növeli az amputáltak életszínvonalát, azt üdvözölnek, és támogatnak, de ennek is megvan az ára. “Az a helyzet, hogy a végtaggyártó centrumok az egész országban elég gyengén vannak finanszírozva” – magyarázza. “Én arra számítok, hogy ez a kezdeményezés megfizethetetlenül drága lesz az egészségbiztosítók számára. Szóval, igen, ez egy jelentős előrelépés, és az Egyesült Királyság potenciális előnyre tehetne szert, ha finanszíroznák. Magánúton is meg lehet oldani, de csak nagyon kevés ember engedheti meg magának, hogy így tegyen.”- mondta Ernie Stables. Otto Bock szerint nehéz költséghatékonnyá tenni ezt az eljárást. A Christian pótkarja mögött álló kutatás is több millió euróba került. Ebből következik, hogy a költség majd akkor fog megtérülni, ha a protézis forgalomba kerül.

Négy évvel később, Christian visszatért a munkába: egy szervízben dolgozik raktári jegyzőként. Korábban szerelőként alkalmazták őt. Kevés emléke van a balesetről, és az azt követő napokról. Azt mondja, eleinte nagyon furcsa volt, amikor a pótkarját feltették, mert el sem tudta képzelni, hogy működhet. Ma már egyszerűen csak hálás, hogy szabadon boldogulhat az életben. “A protézisemmel képes vagyok a mindennapi életemben boldogulni mások segítsége nélkül, és így nem függök senkitől.” – mondja boldogan.

Tweet This Post

Bár a protonpumpa-gátló avagy PPI gyógyszerek jótékony hatása ismert, egyes felmérések szerint a menopauza alatt és utáni használatuk csonttörésekhez, más esetekben bakteriális fertőzésekhez vezethet. Az Egyesült Államokban évente közel 113 millió receptet írnak föl PPI gyógyszerekre, ezzel több mint 13.9 milliárd dolláros forgalmat generálva, ami a harmadik legnagyobb darabszámban eladott gyógyszer-kategóriája.

Gyakran a közismert gyomorrontásra is ezt használják. Dr. Mitchell Katz – San Francisco közgyógyászati hivatalának orvosa – kiemelte: „ Igen, a PPI gyógyszerek enyhítik az emésztési zavarok tüneteit, de a kérdés az hogy milyen áron.” Egy 8 éven át tartó felmérés szerint, azon 50 és 79 éves kor közötti nők esetében – akik rendszeresen szedtek ilyen gyógyszereket – jelentősen megnőtt a gerinc- és csuklótörés kockázata. Egy másik elemzés a PPI gyógyszerek szedése és a bakteriális fertőzés okozta hasmenés kialakulása között fedezett fel párhuzamot.

Mindenesetre alapvető irányelvként fogalmazható meg, hogy a gyógyszerek helytelen és túlzott alkalmazása könnyen visszaüthet.

Tweet This Post

Szénanáthás szemek

A szezonális allergiás kötőhártya-gyulladás, amely megegyezik a szénanáthás kötőhártya-gyulladással (conjunktivitis), nagyon gyakori, az össznépesség 25 százaléka szenved benne. Tünetei: a szemek viszketése, nedvedzése és kivörösödése, melyet az időszakosan kiszabaduló, általában fák és fűfélék pollenjei okoznak.

Gyermekek közt fellelhető a betegségnek egy komolyabb fajtája, a tavaszi conjunktivitis. A szemek a sűrű váladéktól összetapadnak, fájdalmasak, főként, amikor ébredéskor kinyitják őket. A belső szemhéjak feldagadnak, a kötőhártya viszket, váladékozik, ég. Szaruhártya-sérülés is bekövetkezhet, ha az állapotot nem kezelik.

Egész évben előfordul a perjeallergia, a házi poratka és a macskaszőr kiváltotta allergiákkal együtt. A tünetek enyhébbek az időszakos allergiás kötőhártya-gyulladáséhoz képest.

Ekcémás szemek

Habár ritka, a keratoconjunktivitis mégis a legsúlyosabb megnyilvánulása a szemallergiának. Dr. Morris szerint ez főleg felnőtt férfiaknál fordul elő, azonban más online források szerint középkorú nőknél is gyakori. Ez az elváltozás a szem az erősen gyulladt állapotát eredményezi, mely az ekcémáéval megegyező tüneteket mutat. Ez a maradandó állapot állandó viszketést, a szemek kiszáradását és homályos látást okoz, valamint a szaruhártya duzzadásával és kisebesedésével járhat. A szemhéjfertőzés és az ekcéma gyakoriak, idővel a szemlencsén szürkehályog is kialakulhat.

Kontaktlencse-allergia

A kontaktlencsét viselők esetében a szem allergiás felületein kifejlődhet, és nagy méreteket ölthet a papilláris conjunctivitis(szemölcsös szemallergia), amit a kontaktlencse okozta helyi irritáció vált ki. Ez általában a felső szemhéj belső felületét érinti. Az egyszer használatos kontaktlencsék segíthetnek a tünetek kezelésében, ám a kontaktlencse alkalmankénti viseletét fel kell függeszteniük az érintetteknek.

Soha ne használjon szteroidos szemcseppeket közvetlen orvosi felügyelet nélkül. Habár hatékonyan kezelhető velük a szemallergia, használatuk nemkívánatos mellékhatásokhoz, pl. glaukómához vezethet. A glaukóma esetén a szemből az agyba információt szállító idegsejtek sérülnek, így lehetetlenné válik, hogy a látóideghártyáról az agyba jusson a képi információ. A glaukómát leggyakrabban a szem belső részében lévő csarnokvíz nyomásának megemelkedése okozza. Ha túl nagy mennyiségű csarnokvíz termelődik, vagy nem tud megfelelően távozni, a szemben a nyomás megemelkedik. Másik lehetséges mellékhatás a szürkehályog, de a szteroidos cseppek könnyen szemfertőzéshez is vezethetnek.

Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?

Anti-allergiás szemcseppek – mint a nátrium-kromoglikát, nedokromil, olopatidin és lodoxamid tartalmú szemcseppek- rendszeres használata segíthet az enyhe, szezonális irritációk kezelésében. A nem nyugtató hatású orális antihisztaminok – cetirizin, loratadin, mizolasztin és fexofenadin – szintén segíthetnek, főleg a nazális allergiák esetében. Javasolt a kortikoszteroid-tartalmú szemcseppek alkalmankénti használata a súlyosabb szemallergiákra, de ez a kezelés csak rövid ideig tartson.

Tweet This Post

7) A (gyümölcs)léböjt-kúrák, turmixok és diétás szénsavas italok hatékony eszközei a súlycsökkentésnek.

“Régen, amikor még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk, nem sok kalóriadús folyadékot fogyasztottunk – mondja D. Caroline Apovian, a Bostoni Egyetem elhízás-kutatója. Ennek következtében a testünk manapság kevésbé érzi laktatónak a folyadékokat, mint a szilárd táplálékot, noha van bennük jócskán kalória. Azért eszünk többet, hogy ezt kompenzáljuk.

Sok tudós gondolja azt, hogy a nem-fogyókúrás, cukortartalmú italok fogyasztása vezet a túlsúly kialakulásához. És bár gyakran rossz színben tüntetik fel őket, nemcsak szénsavas üdítőitalok lehetnek ludasak a dologban. A gyümölcslevek, turmixok és egyéb ‘egészségmegőrző italok’ ugyanúgy becsaphatják a belső kalóriaszámlálónkat, és megnehezíthetik a súlykontrollt.

Mi a helyzet a diétás italokkal? Akik rendszeresen hörpölnek mesterséges édesítőszerrel ízesített italokat, nagyobb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak! – közli a 2008-as felmérés eredményét az Obesity c. szaklap. Egy magyarázat szerint ennek az az oka, hogy a mesterséges édesítők növelik a táplálóbb ételek utáni sóvárgást, bár ezt az okfejtést a tudósok nem fogadják el egységesen.

Egy biztos: Ha jót akarsz; miközben szorosabbra húzod az övedet, ragaszkodj a vízhez!

6) A sörivók pocakosak.

(Az alkohol persze külön kategória, mivel kalóriadús folyadék. Kevesen tudják, hogy az alkohol is energiaforrás: grammonként 7 kalóriát tartalmaz!)

1 gramm zsír 9 kalória; a fehérjék és szénhidrátok – beleértve az egyszerű cukrokat is – 4 kalóriát tartalmaznak grammonként. Így aztán elképzelhető, mekkora meglepetésként érte a kutatókat egy 13 éven át tartó kísérlet eredménye, amelyet 19 220 amerikai nő bevonásával végeztek: kiderült ugyanis, hogy az antialkoholista nők sokkal valószínűbben váltak túlsúlyossá, mint azok a nők, akik rendszeresen töltögették magukba a sört, bort vagy égetett szeszes italokat!

A feltárt összefüggés azután is megmaradt, miután számításba vettek jó pár életmódbeli tényezőt, mint a mozgási szokások, tápanyagbevitel, vagy a dohányzás.

“Egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy a megfigyelt jelenség az alkohol biológiai hatásának eredménye” – nyilatkozta Dr. Lu Wang, a Harvard Medical School vezető kutatója a Live Science riporterének.Figyelmeztet azonban arra, hogy a vizsgálatot olyan nők körében folytatták, akiknek eredetileg (is) egészséges volt a súlya. A kísérletnek nem volt célja az alkoholt, mint súlycsökkentő eszközt alkalmazni.

A kutatási ereményeket az Archives of Internal Medicine 2010. márciusi számában közli.

5) Ha tornázol, annyit ehetsz, amennyit csak akarsz.

A testedzés nem a leghatékonyabb módja a fogyásnak – mondják a kutatók. Egy fél kilócskaleadásához – kellően átgondolt diéta nélkül – annyi gyakorlat elvégzésére van szükség, amit a legtöbben képtelenek teljesíteni – mondja Dr. Apovian. “Ha pusztán csak tornázol, a mérleg aligha fog kevesebbet mutatni.” – erősíti meg Susan Carnell, a Columbia Egyetem kutatója. “Sokkal jobb hatást érsz el azzal, ha kontrollálod, mit eszel.”

Azért a napi tornát semmiképp sem hagyhatjuk el. Számos áldásos hatása van az általános egészségi állapotra: védi az idegrendszert, a szívet és a csontokat, remekül karbantartja a testsúlyt és szabályozza az étvágyat – mondja Carnell.

Valójában a napi rutinná vált intenzív torna a közös vonása mindegyik sikertörténetnek, amely túlsúlyos emberek lefogyásáról és karcsún maradásáról tudósít.

4) A telített zsírsavak cellulitot (narancsbőrt) okoznak, egyébként sem tesznek jót az embernek.

A cellulit semmiben sem különbözik más testzsíroktól; a zsírok egyszerűen lerakódnak a test különböző részein, és narancsbőrként jelennek meg a külső szemlélő számára. Minden zsírlerakódásnak a túlzott kalória-bevitel az oka, függetlenül attól, hogy ezek a kalóriák szalonna, csokis fánk vagy sárgarépacsíkok elfogyasztásából származnak-e.

Néhány korábbi tanulmány összehasonlította a telített zsírsavakat a telítetlenekkel, az előbbieket rosszabbnak tüntetve fel. De míg a telítetlen zsírsavak igazán károsak, addig a jórészt állati termékekben megtalálható telített zsírok sok életfontosságú funkciót látnak el. Segítik például a test kalcium és Omega3-anyagcseréjét, fokozzák az immunrendszer aktivitását, és védik a létfontosságú szerveket a megbetegedéstől. Kis mennyiségben még segíthetik is a diétát.

“Bevághatsz egy féltömbnyi sovány sajtot, úgysincs semmi íze. – mondja Lippert. De már egy kis darab zsíros sajt elfogyasztása is varázslatos elégedettséggel tölt el.”

Nem kell azért őrizkedni a telített zsírsavaktól; a tudósok azt ajánlják, hogy inkább csökkentsd a mennyiségét napi 20 grammra – ez a mennyiség az ajánlott napi zsírbevitel egyharmada. Egy kis burger (kb. 100 gramm, 75% sovány hússal) kb. 7 grammnyi telítetlen zsírt tartalmaz, pont annyit, mint egy darabka vaj.

3) A csipegetés/rágcsálás élénkíti az anyagcserét és segít a súlycsökkentésben.

Míg a huzamosabb ideig tartó éhezés katasztrófába sodorhatja a diétádat, „a csipegetés/rágcsálás szintén felcsavarja a kalóriákat”- mondja Lippert. Egyik marék mandula a másik után, vagy a banános-szójatejes turmix folyamatos szürcsölgetése végül meg fog látszani a vonalaidon – jegyzi meg.

A csipegetés szokása lerombolja az ember belső vezérlését, mely arra figyelmeztet, hogy mikor kell enni. Szinte lehetetlenné válik így az éhség és a jóllakottság jelzéseinek érzékelése. „ Ha nem tudsz visszaemlékezni, mikor voltál legutóbb igazán éhes, az már a baj kezdete.” – mondja Lippert.

’Mikor az ember szabadon és folyamatosan eszik, bárhol és bármikor, akkor elkezd az ösztönzés és a jutalmazás kedvéért enni, nem pedig a testi szükségletek üzeneteire reagálva’ – mondja Dr. David Kessler „A nagy zabálás vége; avagy hogyan győzzük le a telhetetlen amerikai étvágyat” című könyvében.

Az efféle táplálkozási viselkedés senkinek sem tesz jót.

2) Az energia szeletek segítenek a súlycsökkentésben.

A Power Bars, Zone Bars, MetRx stb. mind feldolgozott táplálékok. És a feldolgozott élelmiszerek, szinte kivétel nélkül, képesek részlegesen megzavarni még a legelkötelezettebb diétát is, mivel annyira könnyen emészthetők.

Gondoljuk csak meg, hogy a feldolgozott élelmiszerek már részben meg vannak emésztődve. Lehetővé teszik a beleinknek, hogy energiát spóroljanak, így elősegítve a súlygyarapodást.

Ezzel ellentétben, a teljes értékű étel megemésztéséhez jelentős mennyiségű energiát használunk fel. Ez a ráfordítás lehet a valószínű magyarázata annak a gyors súlycsökkenésnek, amit a nyersétel-fogyasztás hívei gyakran tapasztalnak. – írja Richard Wrangham a „Rakjunk tüzet; avagy hogyan tett minket a főzés emberré?” című könyvében. (Perseus Books, 2009).

Míg a legtöbb tudós, Wranghamot is beleértve, nem ajánlja a teljes nyersétel-diétát, a feldolgozott élelmiszerek kerülése – kivált azoké, melyek köztudottan károsak az egészségre – segíteni fog az egészséges testsúly elérésében – mondja Lippert.

1) A zsírmentes étel zsírmentes testet eredményez.

A 80-as években napvilágot látott új ’étrend-ajánlatok’ mindenkit a zsírszegény diéta elfogadására ösztönöztek.

Csak nemrégiben lett világos, mekkora hiba volt is ez. A javaslatokat „az összlakosságon végrehajtott ellenőrizetlen kísérletnek” nevezve Dr. Michael Alderman megállapítja, hogy a zsírszegény diéták hozzájárulhattak a népesség növekvő elhízásához és a cukorbetegség elterjedéséhez.

Ma már tudjuk, hogy a zsírok szükségesek az egészséghez. A zsír elengedhetetlenül fontos az agy optimális működéséhez csakúgy, mint a szív, a bőr és más életfontosságú szervek funkcionálásához, mivel sok vitamin csak zsírban oldódik.

A zsírok diétában is jó hatásúak lehetnek. A zsíremésztés csökkenti a ghrelintermelést – ez a hormon a felelős az éhségérzet kialakulásáért – , míg ezzel egyidejűleg serkenti azon peptidek kibocsátását, melyek telítettségérzetet keltenek – tudhatjuk meg az American Journal of Physiology, Endocrinology and Metabolism című szakfolyóiratban, 2005-ben megjelent publikációból.

Egy kis mennyiségű zsír még az étel glikémiás indexét is képes alacsonyabb szinten tartani, ezzel elősegítve azt, hogy hosszabb ideig érezzük jóllakottnak magunkat.

Tweet This Post